Miért is olyan fontos számomra a mozgás?- hogyan született meg Dóra Testlaborja?

Jómagam gyermekkorom óta rendszeresen sportolok (kosárlabda, futás, magasugrás, aerobic, jóga), így ez volt az egyik oka annak, hogy a megfelelő minőségű mozgás lehetőségének megteremtése felé orientálódtam. Nincs felemelőbb látvány, mint amikor egy gyerek - és persze felnőtt is - szépen, könnyeden, jól és ügyesen mozog! ...sajnos egyre kevesebb ilyen látványban van részünk.

A másik ok egy térdsérülés és az azt követő operációk voltak, amelyek több évig tartó rehabilitációt igényeltek. Mindez a serdülőkorom kellős közepén, 14 évesen történt velem. Nagyon motivált (=makacs kamasz) voltam a rehabilitáció tekintetében, mert a prognózis nem volt túl biztató: a járáskép valószínűleg soha nem lesz tökéletes és a jobb térdbe nagy valószínűséggel 10 éven belül teljes endoprotézist kell beültetni. A gimnáziumban négy évig felmentett voltam testnevelésből. 

...így több, mint 25 évvel később még mindig nincs térdprotézisem, sőt évek óta a térdem se fájt. Rendszeresen sportolok, sorra futom a félmaratonokat sérülés, fájdalom nélkül. Ha nekem sikerült, másnak is sikerülhet!

Az utolsó csepp a pohárba már háromszoros anyukaként cseppent bele, amikor a legidősebb fiam haránt- és hosszboltozat süllyedése miatt már két éve becsületesen hordta a gyógycipőt és talptornáztunk, de bizony a boka és térdfájdalma mit sem változott. Mivel már a sportolásban (karate) és a hétköznapokban is nagy mértékben korlátozta az állandó fájdalom, valami alternatív megoldás után kellett néznünk, mert nem jutottunk egyről a kettőre, a gyerek pedig szenvedett. Az egyik karate mestere ajánlásával jutottunk el egy nagyon kedves kinesiology taping terapeutához. A fájdalom már az első kezelés után azonnal drasztikusan lecsökkent, majd néhány hét múlva látványos javulás következett be a láb-, és az egész testtartásában is. Megszűnt a pingvinszerű járás és a folyamatos fájdalom miatti rosszkedvű arckifejezés. Persze a tape nem önmagában volt a gyógyító csodaszer, ezt már tudom. Viszont nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fájdalmai csökkenjenek és újra jól tudja használni a lábát, mi több az egész testét.

Itt volt az a pont, ahonnan nem volt megállás. Elkezdtem intenzíven tanulni, belemélyedni a kötőszövet és az idegrendszer világába- különösen a fájdalom kialakulásának, élettanának vonatkozásában -, s eldöntöttem, hogy az addigi nagyon szeretett hivatásomat egy másik hivatásra, a mozgásszervi fájdalmak hatóanyagmentes kezelésére fogom lecserélni. Egyénre szabottan, holisztikusan, kötőszövetes (fascia) szemlélettel dolgozom, hogy az amúgy egészséges emberek tényleg egészségesen, könnyedén, aktívan tudjanak hosszú-hosszú ideig mozogni. Ha valaki képes jól mozogni, akkor sokkal kevesebb energiát igényel a mozdulatok kivitelezése és kevésbé terheli az ízületeit is. Könnyebben, könnyedebben, ezáltal szívesebben is mozog az, akinek jólesik a mozgás. Tehát az ideális testsúly elérése és megtartása, valamint a fiatal(os)ság hosszú időn keresztül való megőrzése már egyáltalán nem elérhetetlen álom.

És hogyan kapcsolódik a mozgás milyensége és mennyisége az idegrendszerhez? Testünk legnagyobb kiterjedésű érzékszerve a bőr, amely telis-tele van a külvilágból érkező ingerek felfogására alkalmas receptorokkal. Ők azok az idegvégződések, amelyek érzékelik és továbbítják az agy felé, hogy mi a helyzet a környezetükben, s ezen információkból szűri le a "Főnök", hogy a test biztonságban van-e, vagy sem. Ha úgy érzi, hogy például egy adott tevékenység folytatása veszélyezteti a test épségét, akkor olyan utasítást ad a perifériára (például a térd mozgására vonatkozóan), hogy "Azonnal hagyd abba, amit csinálsz!", mert megsérül a test. És mikor hagyja abba a test azon nyomban az adott tevékenységet? Bizony, bizony: ha fáj, vagy egész egyszerűen nem, vagy nem úgy mozog, hogy végre tudjam hajtani azt az agy által őrületesen kockázatosnak tartott mozdulatot. Például nem engedi behajlítani (fájdalom nélkül) a karomat, hogy megvakarjam az orrom hegyét. Nagyon veszélyesnek hangzik, igaz?